Egy szeptember eleji napon, az iskolában megbeszéltük az osztálytársammal, hogy menjünk ki a Kettős Körösre horgászni.
Odaérkeztem, Máté már ott volt. Mindketten hoztunk cuccokat. Én inkább a gumihalakat használtam, ő pedig egy egy horgos, villantókanalas kis piros wobblert használt. 2 órán át ott dobáltunk kapás nélkül amikor Máténak elnehezült a botja. "Kapás van!"-kiálltja. Én persze nem hittem el, mivel gyakran szoktuk így egymást megviccelni. Én bolond odafutottam de ez nem átverés volt. A bot tényleg görbült. Gondolom hínár vagy kagyló. Végig ez volt bennem addig meg nem láttam egy olajzöld hátat. "Láttad? Mi az?" kérdezte Máté. "A rohadt életbe! Csukát fogtál!"-kiáltottam megszeppenve. Meglepődésemnek az volt az oka, hogy nekem kitűnő csalijaim, több tapasztalatom van mint neki és még nem fogtam csukát. Csapott már rá de kivenni még nem vettem. Ráadásul neki ez volt az első hala pergetve. Legalább én hamarabb fogtam halat pergetve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése