2014. július 2., szerda

Horgásznapok1


Azóta a kis csuka óta nem nagyon volt horgászatban részem (kivéve egy napot amiről még készül a beszámoló). De ezen a néhány egymást követő napon volt szerencsém élménydús horgászatokban.


Az első ezek közül egy amolyan "pót" osztálykirándulás volt az egyik osztálytársam, Szabó Tibor horgászhelyén. Már a tanárok előre tudták kik fognak ennek nagyon örülni: én, Máté, Tibi, és Sönci. Mi vagyunk az osztály horgászcsapata, hiszen (remélem) minden általános iskolai osztályban van 1-2 horgász akik kijárnak néha együtt (lásd: Körösi bugyli). De itt most nem csak azok voltak akik rendszeresen horgásznak, sőt, volt olyan is aki még nem horgászott, és még a legrosszabb is: aki nem akart horgászni. Ez a tapasztaltabbak hátrányává vált, mivel folyamatosan a tapasztalatlanabbaknak segítettünk. Az én idegeim ezt nem sokáig bírták, így otthagytam mindenkit a fenébe, és bedobtam a feederem. Nem olyan soká (egy órával később :D) kapás, és egy 34 centis kis ponty.  A többiek nem hitték el a néhai szokásomat, ezért a szemük láttára pusziltam meg a halamat, és visszadobtam. A lányok természetesen fújoltak meg le idiótáztak én meg röhögve tettem fel még néhány csontit a horogra, plussz egy Haldorádó Puha Pontypelletet édes ananász ízben. Nem olyan soká jött még egy csodaszép kis ponty, de ő már nem kapott puszit.
Ponty kavalkád 
Szinte rögtön az elengedés után Söncinek óvatos kapása volt, aminek egy dévér lett az eredménye. Szép volt, szép volt de nem az enyém.
Az irigység nagy erő, mely úgy látszik kedvez a dévéreknek, hiszen az előzőnél egy alig 3 centivel nagyobb halat terelek a szákomba. Hazavittem, Sönci nekem adta az ő halát is, hazafele menet a biciklim defektes lett ezért Tata vitt haza, de végül én pucoltam meg mindkettőt. Az viszont elég vicces volt, hogy amikor az én halamat pucoltam, a gyomra tele volt az etető anyagommal, de amire megfogtam, az az etető anyag már elfogyott. Hát nem csalafinta ez a kis keszeg?




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése